Ritkán esik úgy, hogy
egy típus generációit azok időrendi sorrendjében tudjuk
bemutatni – a kisautógyűjtés nem ez a sport, ahol ez könnyen
megy – de úgy alakult, hogy a Ford Capri mindhárom generációjából
rendelkezem remek kisautókkal, úgyhogy sikerült őket a
megjelenésük szerint rendezni! Ez már a második generáció, ez
úttal a Majorette-től.
Mk. II.
Miután
1,2 millió példányt értékesített a Ford a Capri első
generációjából, 1974 február 25-én a cég bemutatta a második
generációt. A sportos megjelenésű autót a mindennapos használat
követelményeihez szabták át. A motorháztető rövidebb lett, az
utastér nagyobb és ferdehátú kialakítású (hatchback). Így a
második generációs Capri a Ford első hatchbackje. Szerintem
ritka az, hogy egy típus generációi egyre szebbek legyenek, de
megkockáztatom, hogy a Capri pont ilyen! Mind a három nemzedéke
nagyon tetszik, nehezen tudnék választani közülük. (A korábbi Capri értelmezések ügyében errefelé tessenek kedves lenni megkezdeni a barangolást!)
Már
leírtam korábban, de a Capri az európai ember pony car-ja! A
motorválaszték – nyilván a különböző piacokon eltérően –
a szolid munkába járóstól, az európai mércével sportos, kvázi
muscle car-rá konfigurálhatóvá tette a járgányt. A négyhengeres
blokkjainak hengerűrtartalma és teljesítménye rendre a brit
piacon: 1,3 literes, 55 lóerős, 1,6 literes 72 lovas, 1,6 literes
GT, 88 lovas, illetve 2 lityis, 99 lóerős. A csúcsot a 2,3
literes, 108 lórerős, illetve a háromliteres, 140 lóerős V6-os
jelentette. Váltóból négysebességes kézi kapcsolású, illetve
háromsebességes automata volt a választék. Érdekes, hogy az
automatát a legkisebb motorhoz választották a legtöbben.
Apró
érdekességek: 1976 októberében a Capri gyártását a Ford
németországi üzeme vette át. Mint ahogy az első generációt, a
másodikat is forgalmazták Japánban, igaz kevés sikerrel. Annál
jobban fogyott azonban az Egyesült Államokban! 1977 volt az utolsó
modelléve az USÁ-ban, akkor 513 500 példányt értékesítettek
belőle.
Az
1976-os, német prospektust tudom megmutatni. A fentebb citáltakhoz
képest tapasztalható teljesítménykülönbség szerintem onnan
jön, hogy éppen HP, vagy BHP (lóerő / mechanikai lóerő) a
mértékegység.
Hú, ez mai szemmel is mennyire egy kívánatos autó! Azt a műszerfalat nagyon sokáig el tudnám nézegetni amögül a kormánykerék mögül!
Francia Ford
Emlékszem,
hogy amikor gyerek voltam, abszolút Matchbox csőlátásunk volt.
Minden az alatt a „futottak még” kategóriába esett, a valódi
minőségétől függetlenül, ami persze óriási marhaság volt a
részünkről. Amit ebben a postban láthattok, az a Majorette 200-as
szériából való, ami nagyjából a Hot Wheels mainline-nak,
Matchbox 1-xxx sornak felel meg.
A
Majorette 1978-ban dobja piacra a második generációs Caprit a
251-es számon és 1983-ig gyártja nagyjából 13 változatban, ha a
300-as sorozatban megjelenő verzióit is ide számítjuk – ami a
Matchbox Twin Pack szériájának a megfelelője. Ott lakókocsit
vontat.
Ez a
változat 1979-ből származhat, amikor is két verziója regnált
hivatalosan: Narancssárga karosszéria, az oldalain fekete
menjgyorsan csíkokkal és fekete vinil utánzatú tetővel, illetve
ugyanez csíkok nélkül, de fehér tetővel. Tehát az én példányom
vagy gyári hibás, amiről lemaradtak az oldalsó csíkok, vagy
afféle átmeneti verzió, még fekete tetővel de már csíktalanul.
A holnapi post pont az 1979-es Majorette katalógus lesz –
egyáltalán nem véletlenül –, abban megtaláljátok a csíkos
verziót!
Szemlátomást
játszottak vele és ez csökkenti ennek a konkrét példánynak az
élvezeti értékét, de minden más tekintetben nagyon tetszik.
Eleve nekem a nagyon tetszenek az eredetihez jobban hasonlító,
arányosabb, keskeny kerekek a kisautók alatt. Pont ezért nagy
kedvenceim a
vékony kerekű Superfast transitional Matchboxok. A Majorette
pont ezt tudta nagyon sokáig. Ezen kívül rengeteg apró részlete
sokszor aprólékosabban kidolgozott, mint a kortárs Matchboxoké.
Nézzétek csak meg a szélvédő műanyagjából kialakított első
lámpákat, vagy az oldalsó díszléceket, emblémákat! A Matchbox
sokszor már ebben az időszakban sem ennyire míves és később még
kevésbé lesz az.
Klasszak
a Majorette-ek ebből az időszakból, egyre jobban tetszenek!
Abszolút felveszi a versenyt a kortárs Matchboxokkal, amit mi kissrácként a játékautók origójának tartottunk. Sőt, sokszor az apróságokban még részletesebb! Első lámpák a szélvédő anyagából, lökhárító rendszámmal a hűtőrácséból, ami a műszerfalat és a kormánykereket is adja.
Szeretem ezeket a keskeny kerekeket, sokkal jobban idézik meg az eredetiket. A Matchbox transitional sorozatát sem véletlenül kedvelem.
"Vinil tető" utánzat. A következő postból, ami ez után a bejegyzés után egy nappal élesedik majd, látni fogjátok, hogy "ilyen állat pedig nincs is"!
Sajnos a kosz az belül van, nem tudtam eltüntetni az ablakokról. Nini, nem pizza a kormány! #regenmindenjobbvolt
Jókora vonóhorog, amiről egy korábbi tulajdonosa letörte a Majorette-re annyira jellemző "nyuszifüleket" - amik ugyan tényleg nem szépek, de biztosították, hogy az úgynevezett játszás során a vontatmány a helyén is maradjon. Márpedig vontatmány volt, a Majorette 300-as sorozatában lakókocsikat vontat a Capri.
Sok apró részlet a helyén, fémből!
Lehetne feladvány is: Fedezze fel az apró eltéréseket a másik oldalához képest! Nem csak az üzemanyag betöltő nyílás fedele a helyes megoldás, hanem az apró embléma az A-oszlop alatt-előtt. Az eredetin is csak ezen az oldalon volt a hengerűrtartalomra és a felszereltségi szintre utaló jelzés!